Közben a Földön a kislány növendék katicák hátára pöttyöket fest. Hanga szappanbuborékokat fúj, Vakarcs vidáman vakkantva ugrál a buborékok után.
– Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét! - egy újabb katica sétál tovább vadiúj pöttyeivel.
– Hanga, miért hét pöttyöt festünk rájuk? - kérdezi a kislány.
– A hét pötty megvédi őket, a hét varázslatos szám! És ha sok hétpettyes katica összegyűlik, akkor pedig hétszeres varázserejük lesz.
– Cseréljünk, most én fújom a szappanbuborékokat! - és már szállnak is a szivárványos gömbök, Hanga pedig festi a pöttyöket.
Vakarcs abbahagyja az ugatást, fülel:
– Halljátok? - Hanga bólint
– A Tündércsengettyű kórus.
– Hol énekelnek?
– A legmagasabb Üveghegy tetején.
– És hová szállnak a buborékok?
– Belőlük lesznek a szivárványok. Hé, te mit finceregsz itt ennyire? Maradj már nyugton, elkenődik a festék! - szól rá Hanga egy izgága katicára.
– Na, hagyjál! Üveghegy, tündérek, szivárvány! Látni akarom! - ezzel rárepül egy éppen induló szappanbuborékra. Vakarcs utánaugrik, de a szél már tovarepíti, katicástul.
– Hé te, vigyázz! Még csak hat pettyet festettem rád! - Hanga lecsapja az ecsetet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése