Pappagallo

Egy gondolat szállt a levegőben. Emma léggömb-gondolata.
Amikor a léggömb kipukkadt, kirepült belőle két karmos, sárga láb, két piros szárny, egy erős, sárga csőr és a piros tollbóbita.
Éppen Papagájország fölött történt, ott kavarogtak a felhők között.
A pukkanásra felrebbentek a hullámos papagájok, a jákók és arák, a törpepapagájok, a barátpapagájok, a kakapók, rozellapapagájok és amazonpapagájok.
Megállapították, hogy egy papagáj születik Emma gondolatából. Mi más is születne?
Igaz, hogy a teste még hiányzott, de nemsokára meglátták, hogy kicsit zihálva, kicsit lihegve egy pocak és egy nevetős fej is úszik a levegőben a többi madáralkatrész után.

Az örvénylésből összeállt egy kedves, vidám, pocakos papagáj!

Néhány hullámos papagáj közelről is megvizsgálta:

– Miért fehér a tested?
– Mert még csak most születnek meg a csíkjaim! Átrepülök egy szivárványon, vagy megkérek egy festőt, esetleg megfürdök egy festékesvödörben. Az én csíkjaim igazán különlegesek! Egy kislány festi őket ebben a pillanatban! Nézzétek csak!
Így is lett. Emma élénk színű csíkokat festett a rajzlapon álldogáló madárra, és a papagáj teste lassan kék, piros, sárga csíkos lett a levegőben.
– Mi a neved, kedves rokon? – kérdezik lentről.
- Pappagallo! Pappagallo! - kiáltja dallamosan, azzal tovaröppen.