Futár

Dudál a futár!
Tigris, a kandúr szalad a DPD kocsihoz. Izgatott, még sohasem rendelt a netről. Tegnap késő estig böngészett a kölcsönkapott tableten. Szerencsére eleget látta már, hogyan használja anya, amikor az ölében dorombolt. A macskák könnyen tanulnak! Inkább az tartott sokáig, hogy kiválassza Mici szülinapi ajándékát. Fél óra múlva már zsongott a feje, bár puha tappancsaival ügyesen nyomkodta a képernyőt és tetszett is neki a dolog.
Azért megállapította magában: jó, hogy nincs saját tabletje vagy okostelója, mert nem szeretne függő lenni. Viszont kezdte érteni, hogy miért képesek a többiek teljesen egészségtelen testtartásban akár órákig, mindenről megfeledkezve nyomkodni-bámulni! Ahelyett mondjuk, hogy teljesen ellazulva heverésznének egy jó meleg zugban, vagy merengve néznék a madarak mozgását az ablakból, a téli kertben.
Ő is majdnem elkeveredett eredeti céljától, mert talált egy játékot, amiben nagyon ügyesen kapdosta el az egereket. 10 perc alatt eljutott az utolsó szintre! Büszke volt magára, de aztán észbe kapott.
Ezután már gyorsan kiválasztotta az ajándékot. A rendelésnél kért egy kis segítséget, mert bár a betűket természetesen ismeri, de a bankkártyás fizetésnél elakadt.
És most itt a csomag! Mici izgatottan bontogatja a nagy dobozt, amiben - csodák csodája - egy kisebb, üres doboz lapul! Épp Mici mérete, ideális macskadoboz! Láthatatlanná lehet benne válni, és megfelelően szűkös, hogy biztonságban èrezze magát!
Mici nagyon meghatódott, még sohasem kapott szülinapi ajándékot! Egyből kipróbálja és nagyon tetszik neki. Tigris is örül, hogy jól sikerült a meglepetés.
- Gyere, Tigris, próbáld ki te is, nagyon kényelmes, majd összehúzom magam! Tigrisnek nem kell kétszer mondani, már ugrik is. Némi fészkelődés, mocorgás után elhelyezkednek, csend, majd halk dorombolás...
Én meg nézegetem a tappancsmintás dobozt.
Egész délelőtt elő sem kerülnek!

Lélek

Ködös, fagyos, szürke volt a reggel. Hanga benézett a kislány ablakán. Látta, hogy magába roskadva ül az ágya szélén, nem néz sehová.
Hanga bekopogott.
A kislány ránézett és Hanga látta, hogy könnycseppek peregnek a szeméből.
- Farkinca meghalt - mondta nagyon halkan.
Hanga átölelte, úgy ültek csendesen.
- Azt álmodtam, hogy nézem az oroszlános hátizsákot, egyszer csak kibújt belőle Farkinca, rám nézett és elkezdett mosakodni. Annyira boldog voltam! Felkaptam, magamhoz szorítottam és elkezdtem vele szaladni! Aztán felébredtem... - ekkor zokogni kezdett.
... és megértetted, hogy álmodtál - fejezte be Hanga.
- Tudod, amikor Farkinca meghalt, akkor öreg, fáradt, beteg testét, lelkének földi köpenyét vette le magáról.
A lelke tovább él, olyan világban, amiről sokan nem tudnak, nem is akarnak tudni. Ha eszedbe jut, emlékezel rá, álmodsz vele, akkor ehhez a másik világhoz kapcsolódsz, és ő így üzen neked. Hogy ne sírj, ne félj, csak emlékezz rá!
Tudom, nagyon fájdalmas a számodra ismert alakjától elszakadni. De a világnak olyan pici részét ismeritek, ti emberek, olyan keveset tudtok, és a tudásotok nagy részét is elfecsérlitek, elfelejtitek.
Ha most elcsendesedünk, befelé figyelünk, és rá gondolunk, akkor kinyílik egy ajtó, fellibben egy függöny és távoli nyávogást hallunk. Üzenet jön, hogy ne félj, a lélek, ami a szeméből nézett rád itt a Földön, nem hal meg. És majd a végtelenségben, ahol nincs tér és nincs idő, még találkoztok!
A kislány már nem sírt, megszorította Hanga kezét. Odakint a ködön áttört a vakító napfény.

Mici

Az északi féltekén tél van. 2020. 1. 2. Hanga, a hintatündér jókedvűen röpköd. Tetszik neki ez a dátum, és hogy hideg van, de szikrázóan süt a Nap.
Nem repül magasan, mert kíváncsi. Hirtelen észrevesz egy érdekes dolgot. Egy ismerős udvarban ismeretlen macskát lát, aki az ablakpárkányon sütkérezik.
Leül mellé a párkányra:
- Szia! Hát te ki vagy? Nagyon otthonosan üldögélsz itt!
- Azt hiszem, Táncsics Emília vagyok.
- Mi az, hogy azt hiszed? Az vagy, vagy nem?
- Ezt szokták mondani rólam. De szólíts Micinek!
- Jó. De akkor is, mi az, hogy Táncsics?
- Egy utca.
- Egy utcáról neveztek el?
- Nem. Szerintem rólam nevezték el az utcát. Gondolom. Mivel itt lakom. És a Mici utca nem olyan komoly. Viszont a Táncsics Emília utca, az már komoly.
- Igazad van! De te nem itt laksz.
- Úgy nézek ki, mint aki nem itt lakik?
Hanga végigmérte. Táncsics Emília-Mici fényes fekete szőrén játszottak a napsugarak, kényelmesen nekidőlt a falnak, szemét lehunyva süttette magát.
- Akár itt is lakhatsz - ismerte el Hanga - Bár a macskák szinte bárhol képesek jól érezni magukat.
- Nekem ez az otthonom! Máshol nem érzem ennyire jól magam. Tudod, itt megvan az a bizsergés!
- Bizsergés... Hanga elgondolkozott - Azt hiszem, értelek. De nem láttalak még itt.
- Akkor elég régen jártál erre. Már fél éve befogadtak. Előtte fél évig kapartam az ajtót és nyávogtam az ablakban! Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz dolgom lesz! Azt mondták, minden macskát egyből befogadnak.
- Most hogy mondod, emlékszem egy fekete macskára! Elég rémes hangon nyávogott! Egyáltalán nem így nézett ki, mint te. Karcsú volt, te meg ..., ne haragudj, kicsit dagi vagy!
Mici felkacagott:
- Igen, én voltam! Tudod, télen egyébként is felszedünk néhány dekácskát. És nem kell kint stresszelnem a hidegben, elém teszik az ennivalót. Tavasszal majd karcsúbb leszek. Hacsak...
- Így is nagyon szép cica vagy. Megsimogathatlak?
- Persze. Csak ne hátul. Tudod, néha még ösztönösen odakapok.
És Hanga finoman megsimogatta Mici fejét.