Nem repül magasan, mert kíváncsi. Hirtelen észrevesz egy érdekes dolgot. Egy ismerős udvarban ismeretlen macskát lát, aki az ablakpárkányon sütkérezik.
Leül mellé a párkányra:
- Szia! Hát te ki vagy? Nagyon otthonosan üldögélsz itt!
- Azt hiszem, Táncsics Emília vagyok.
- Mi az, hogy azt hiszed? Az vagy, vagy nem?
- Ezt szokták mondani rólam. De szólíts Micinek!
- Jó. De akkor is, mi az, hogy Táncsics?
- Egy utca.
- Egy utcáról neveztek el?
- Nem. Szerintem rólam nevezték el az utcát. Gondolom. Mivel itt lakom. És a Mici utca nem olyan komoly. Viszont a Táncsics Emília utca, az már komoly.
- Igazad van! De te nem itt laksz.
- Úgy nézek ki, mint aki nem itt lakik?
Hanga végigmérte. Táncsics Emília-Mici fényes fekete szőrén játszottak a napsugarak, kényelmesen nekidőlt a falnak, szemét lehunyva süttette magát.
- Akár itt is lakhatsz - ismerte el Hanga - Bár a macskák szinte bárhol képesek jól érezni magukat.
- Nekem ez az otthonom! Máshol nem érzem ennyire jól magam. Tudod, itt megvan az a bizsergés!
- Bizsergés... Hanga elgondolkozott - Azt hiszem, értelek. De nem láttalak még itt.
- Akkor elég régen jártál erre. Már fél éve befogadtak. Előtte fél évig kapartam az ajtót és nyávogtam az ablakban! Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz dolgom lesz! Azt mondták, minden macskát egyből befogadnak.
- Most hogy mondod, emlékszem egy fekete macskára! Elég rémes hangon nyávogott! Egyáltalán nem így nézett ki, mint te. Karcsú volt, te meg ..., ne haragudj, kicsit dagi vagy!
Mici felkacagott:
- Igen, én voltam! Tudod, télen egyébként is felszedünk néhány dekácskát. És nem kell kint stresszelnem a hidegben, elém teszik az ennivalót. Tavasszal majd karcsúbb leszek. Hacsak...
- Így is nagyon szép cica vagy. Megsimogathatlak?
- Persze. Csak ne hátul. Tudod, néha még ösztönösen odakapok.
És Hanga finoman megsimogatta Mici fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése