Régen, az ősidőkben, amikor már létezett a Föld, még beszélő kövek, lépkedő fák, hullámzó hegyek, állandóan változó vizek népesítették be. Állatok, emberek sehol.
Ekkortájt tündérek költöztek a Földre. De ne a mai tündérekre gondoljatok! Ők egyszerre voltak tündérek és boszorkányok.
Amikor megjelentek az állatok és az emberek, az ember elválasztotta a jót a rossztól, a nagy örök egészet részekre osztotta.
Ehhez alkalmazkodtak a tündérboszorkányok, és így lettek a tündérek a dolgok mozgatói, segítői, a boszorkányok pedig a kerékkötői.
Ezután még sokáig a Földön éltünk. Segítettük az embereket, de a közelségüket nem szerettük, mert kiszámíthatatlanok voltak. Így aztán távolabb költöztünk tőlük, a természetbe.
 |
| Vajthó Gábor pasztellképe |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése