Mit tanácsolsz?

A Sárkánytündér bólogatott. Aztán fújt egy kis lángnyelvet. Mi meg vártuk, hogy mondjon még valami fontosat, valami megoldást. Hogy mit tegyünk. De nem mondott semmit. Csak nézett ránk, mint aki vár valamire. Mintha azt várta volna, hogy mondjunk valamit.
Végül megtörtem a csendet:
- Mit tanácsolsz?
- Één? - a Sárkánytündér elképedt. - Ezt te kérdezed tőlem, Hanga?!
- Öö... igen! Tanácsért jöttünk hozzád.
Erre a Sárkánytündér akkorát nevetett, hogy lefordult a felhőjéről. Ezzel megint zűrzavart okozott a kíváncsian összegyűlt bárányfelhő-seregben. Megint ezerfelé szaladtak! Lett is nagy dörgés-morgás, hiszen nemrég terelték őket össze.
A Sárkánytündér kecsesen visszalibbent a felhőre, és zihálva abbahagyta a nevetést. A felhő reccsent egyet, és zsörtölődött:
- Megint felfeslett a huzatom! És zuhogni kezdett az eső belőle.
A kislány már nem szomorkodott, a macskával együtt érdeklődve nézték a rendhagyó tündért.