Vakarcsnak ébredés után hintázni támadt kedve. Megint a vállamra ült, de most nem tudtam belefeledkezni a hintázásba. Pedig egy macska akkor is a vállamon marad, ha fejre állok. Ő is lefelé figyelt, a Földre. Derült idő volt, jól látszott minden. Hosszú ideig csendben voltunk, aztán leugrott, és nyávogott, hogy induljunk.
Kisvárosi ház kertjében szálltunk le. Vakarcs felugrott egy hatalmas diófára. Lefelé már egy kislánnyal együtt másztak. Utána leültek a fa tövébe, a kislánynak potyogtak a könnyei, simogatta a kiscicát. Az meg dorombolt, bökdöste a kislány kezét. Duruzsoltak egymásnak.
- Ő Hanga! - mutatott rám később a cica.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése