Felhőpaplan és látogató

Másnap reggel nem tudtam felkelni! Szédültem, fájt a torkom, jártányi erőm sem volt. Csak feküdtem felhőpaplanom alatt.
Azt hiszem, nem volt jó ötlet a hideg pocsolyában ugrándozni.
Így aztán szundikáltam, később arra ébredtem, hogy kopogtatnak az ajtómon. Csak suttogtam, annyira berekedtem. Pedig úgy megörültem, hogy látogatóm érkezett!
Szerencsére nem adta fel, benézett az ablakon. Integettem neki az ágyamból.
Lilla volt, a levendulatündér! Ahogy rámnézett, látta, hogy beteg vagyok. Sürgött-forgott, térült-fordult, és máris mézes hársfatea gőzölgött a szekrénykémen!
Utána megigazította a párnámat, paplanomat.
- Nemsokára visszajövök! Addig kortyolgasd a teát!