Messze, az Üveghegyeken túl, a világ végén, a fekete örvény dúlt-fúlt magában. Az öreg Sárkánybanyák mindig keresztbe tesznek neki! Múltkor ott volt az alkalom, amikor az a kezdő kis hintatündér magára hagyta az átjárót! Akkor majdnem sikerült a leghatalmasabb örvénnyel összekapcsolni a lenti és a fönti világokat. Akkor magába szippanthatta volna az egészet úgy, hogy minden összekavarodik hosszú-hosszú időre. Úgy, hogy nem válogatja szét senki a dolgokat évmilliókig, csak pörögnek céltalanul, mint egy centrifugában, tehetetlenül.
Na de ezek a nyanyák énekelnek! Brrrr! Még az örvénylés is lassul, gyengül tőle, el kell futni, el kell bújni, és más tervet forralni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése