Mézes, meggyes, fahéjas

Azt hiszem, ettől a naptól kezdve érezhettem magam igazán tündérnek. Örültem, és a többi tündér is velem örült. Másnap szinte percenként érkeztek hozzám a látogatók, és mindenki hozott valami apró ajándékot. Egy-egy szál virágot, gyógyteát, gyümölcsöt, illatos olajat, mohos követ, ölelést, nevetést, balzsamos szellőt, záporpárát, friss forrásvizet.
Nagy társaság gyűlt össze a környező felhőkön is. Aztán a konyhatündérek meglátták a csupor mézemet, az ajándékok közül kiválasztottak egy nagy üveg fahéjas meggyet. Tésztát gyúrtak, kinyújtották, de olyan óriásira, hogy lelógott a felhőm széléről! Mindenki olyan formára szaggathatta, amilyenre akarta.
És mit gondoltok, hogyan sütöttük ki nagyon gyorsan a sok-sok tepsi süteményt?
Hát persze! A Sárkánytündér lángja most alsó-felső sütésre kapcsolt.
Olyan illat terjengett a levegőben, hogy a földlakók kiözönlöttek az utcákra.
A tavasztündérek pedig fogták a kosaraikat, és most nem virágokat szórtak a Földre, hanem puha mézes meggyes-fahéjas süteményt!
Láttam, ahogy a diófán ül a kislány Vakarccsal, és nevetve eszegetik a sütiket.

Mayer Domonkos, pasztell

•