Ott ültünk a Sárkánytündér felhőjén, mert persze ő is megismerte a hangomat. Ereje és hatalma is volt hozzá, hogy megmentsen a gonosz örvényből. Én szinte elfelejtettem, mi történt velem előtte, annyira érdekelt, hogyan került oda a Sárkánytündér. No meg az éneklés! Arra különösen kíváncsi voltam.
- Imádom az extrém sportokat!
Feketelyukak spirálörvényei meg se kottyannak! Ott nem zavar senki és semmi, nyugodtan hódolhatok szenvedélyemnek, az éneklésnek!
- Szóval tényleg te énekeltél? - tettem fel a felesleges kérdést, de még mindig olyan hihetetlen volt, hogy ott és ő énekelt.
- Időtlen idők óta tagja vagyok a "Tündércsengettyűk" kórusnak! - nézett végig magán büszkén a Sárkánytündér. - És mondhatom, egyre jobb formában vagyok, ahogy telnek az évezredek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése