A Teliholdnak is tetszik a Tündércsengettyűk éneke. Hát még az, amikor a Sárkánytündérek lecsúsznak az Üveghegy oldalán! Vágyakozik nagyon, ő is szeretne játszani. Fészkelődik, mocorog, hátha sikerül valahogyan lepottyannia a hegyoldalra.
Látja ezt a Nap, segít a Holdnak. Lendít rajta egyet, lendít rajta kettőt, és a Hold már ott is gurul a lejtőn! De milyen gyorsan gurul! Bámulják a csillagok. A Hold meg örömében kiáltozik. Aztán úgy felgyorsul, hogy elakad a szava is. Már le is ért a hegy aljára, de a lendülettől szélsebesen gurul tovább egy ösvényen, mint egy biliárdgolyó. Szarvas szökken, béka ugrik, egy csigabiga mit sem sejtve sétál át az ösvényen. A Hold közeledik, közeledik, egy szarka cserreg, mókus visít, vigyázz!!!
A Hold meg gurul-gurul, a csiga fölé tornyosul, aztán megáll.
A csiga felnéz: - Mekkora ma a telihold! - és komótosan tovább ballag.
A Hold sóhajt egy nagyot!
Aztán körülnéz:
- Hol vagyok?! És hogy jutok vissza, a helyemre?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése