Jó, jó! Persze hintáztam, de ez az áramlás, meg átjárás furcsa nekem. A hintázás játék.
Igaz, érdekes, hogy most már látom ezeket a dolgokat, de mennyi minden lehet, amiről még mindig nem tudok!
És én segíteni akarok! Vagyis szeretnék. Mint ahogy a kislánynak.
Úgyhogy folyamatosan a Földet vizslattam, de semmi. Aztán repültem egy kört, de még egy kósza kóbor állatot sem láttam, nemhogy meghiúsíthattam volna valami nagyobb szerencsétlenséget! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy erre vártam, csak buzgott bennem a tettvágy.
Amikor visszatértem, a hinta már alig lengett. De nem érdekelt, bevonultam kis házamba, és becsaptam az ajtót. Duzzogtam.
 |
| Vajthó Gábor, pasztell |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése