Gyógyulás

Nagyon komolyan vettem a hintázást, meg sem álltam, reggeltől estig oda-vissza, oda-vissza. Amikor láttam, hogy a hintám sebei gyógyulgatnak, kezdtem megnyugodni. És ismét belefeledkeztem a hintázásba!
Az égbe nyúló kötél újra hibátlan és feszes lett, a felhők vígan és tejszínhabosan bodorodtak. Lassan-lassan visszatértek az átjáróhoz az utazók. És mindenkinek volt hozzám egy kedves szava, mosolya. A házikóm is kivirult, még egy kíváncsi virág is kidugta a fejét az ablakon!
A szürke köd is oszladozott, ami akadályozta a tiszta látást. Ezzel együtt éreztem, hogy az áramlások is egyre erősebbek és folyamatosabbak lettek.
Aztán egyik nap meghallottam őket! Az áramlások hangokból állnak! Énekek, zenék!
Valahol, ki tudja, hol, a Tündércsengettyű kórus énekel.

Vajthó Gábor pasztellképe