Mindenesetre ahogy benn fortyogtam a házikómban, odakinn egyre sötétebb lett. Ez önmagában is szokatlan. Utána olyan bömbölő szélvihar, amilyet még nem láttam.
Aztán egyre-másra kopogtattak be hozzám. Először tündérek, aztán más lények, akiket még sohasem láttam. Mindenki méltatlankodott.
"Nem működik az átjáró!" "Megvadultak az áramlások, mi folyik itt?" "Sürgősen el kell jutnom Ypszilonra"
"Hol van a hintatündér?"
Kezdtem rosszul érezni magam, és szerettem volna láthatatlanná válni, ami ilyen társaságban reménytelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése