Leszedtem róla "Az átjáró jelenleg nem működik" táblát. Aztán megsimítottam az ülőkéjét. A hinta megmoccant. Megrázta magát. Ahogy ráültem, szinte magától lengeni kezdett, aztán én is lendítettem rajta, hamar újra a régi összhangba kerültünk. Éreztem, hogy nem haragszik rám!
Tudtam, hogy időbe telik, amíg ugyanoda eljutok, mint mielőtt magára hagytam. De most már azt is tudtam, hogy ez az első, és legfontosabb tündérfeladatom.
![]() |
Vajthó Gábor pasztellképe |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése